Łódź Kaliska: Vesszenek a férfiak! / Niech sczezną mężczyźni / May Man Rot - Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2010. szeptember 11 - november 7-g

Łódź Kaliska: Vesszenek a férfiak! / Niech sczezną mężczyźni / May Man Rot
megnyitotta Katarzyna Sitko, Marek Janiak,
Takano Kaori, és Ujj Zsuzsi,
2010. szeptember 11-én
a kiállítás metekinthető november 7-g
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

a Lódz Kaliska bizonyos értelemben, egy a Monty Python-hoz hasonló lengyel művészcsoport, jóllehet a Monty Pythont a legutóbbi évekig nem ismerték, és pályájuk nem a film és a televízió, hanem a kortárs képzőművészet, és azon belül a fotó, a film, az akció, és a performansz területeiről indult. A csoportot 1979-ben hozta létre Marek Janiak, Andrzej Kwietniewski, Adam Rzepecki, Andrzej Swietlik, és Andrzej Makary Wielogórski.

Az első 20-25 évben többnyire saját maguk voltak fotósai, filmesei, és szereplői is az általuk alkotott jeleneteknek. Ezekbe eleinte barátaikat, barátnőiket vonták be, később a 90-es években már a közönségüket is, de csak a legutóbbi évtizedben jutottak el odáig, h profi modelleket, statisztákat használjanak, mint most a székesfehérvári anyag esetében. A képeiken, filmjeiken első perctől jókorákat lehetett nevetni, mert mindegyikben rengeteg volt a humor, a paródia, a parafrázis, a persziflázs, s ennek részeként a millió apró részlet. Az első 10-15 évben végigmentek a művészettörténet oan klasszikusain, mint Bosch, Brueghel, Botticelli, Leonardo, Goya, Delacroix, Manet, s persze Matejko, v pl. 1999-ben Magyarországon egy Zichy képet is megcsináltak (az került 2000-es, saját kiadású falinaptárukra), miközben éppígy csináltak filmtörténeti parafrázisokat is, és felsorolni se győzném, annál kevésbé mert nem ritkán több képre is történik utalás ugyanazon művükön belül, v épp semmi oasmire, ami nyilvánvalóan művészet-, film-, reklám-, v divattörténeti utalás lenne.


Lódz Kaliska / New Pop Tour, 2004 by ligetgallery

ilyen az újabb anyaguk is, ahol a Vesszenek a férfiak cím, egy férfiak nélküli világ - nem minden humort nélkülöző - utópiáját rajzolja fel: a képeken úgy, h a különböző idősebb, fiatalabb nők, nénik, asszonyok mindegyik fotón vmi hagyományosan ffi munkát végeznek: erdőt irtanak, utat építenek, kőbányában követ fejtenek, amihez képest a gyári lakatos-, v asztalos műhely már-már irodai munkának látszik :DDD
h mindegyikük meztelen - ami persze a ffi közönség nagy örömére szolgál -, az onnan jön, h amennyiben nem lennének ffiak, nem lenne értelme szemérmeskedni (miközben a kőcsiszoló műhely falán ott a gyárakból nélkülözhetetlen meztelen nős falinaptár vmelyik kapcsolószekrény mellett).

ehhez járul a Kiáltvány, ami a ffiakat a természet tévedésének nevezi, s éppannyira provokatív, mint amennyire ironikus (és önironikus) mindkét nem vonatkozásában

az első cikk, ami hétfőn jelent meg, azt írja: e 14 nagyméretű fotó egyszerre figurázza ki a feminista törekvések túlkapásait, és a férfisovinizmust
s miközben én pl. örömmel olvasnék erről egy kiadós feminista elemzést, azért arról se feledkezzünk meg, h e képek azért mégiscsak a proletariátust, a munkásosztályt, a gyárat, illetve a termelést ábrázolják, mégpedig itt és most, hisz ezek egytől-egyig valós, mai lengyel helyszínek, gyárak, üzemek, bányák, s egyéb munkaterületek, munkaeszközök, technikák, technológiák, s ilyen értelemben ez a mai lengyel, s persze közép-kelet európai kapitalizmus ábrázolása is. A Lódzka a bérmunkásokat és a termelést - ha a maga fura utópiájába csomagolva is -, éppúgy idealizálja, mint anno a szoc.reál.... Bár a jó ég tudja, h a rengeteg meztelen emberi test - s a modellek többsége nem kifejezetten manöken alkat -, ugyanakkor a rabszolgaságot is eszünkbe juttathatja.



technikailag a Lódzka képei un. panoráma-felvételek, szval általában 3-5 fotó lett egymáshoz illesztve, azzal a viccel megtoldva - amit a kisméretű reprókon nehéz észrevenni -, h bár egy-egy panorámafelvételen tán 40-60 nőalakot is látunk, valójában mindegyikük többször, akár 3-4x is feltűnik, attól függően, hány fotóból áll össze a panoráma: ez tehát még egy külön vicc, h melyikük hova megy, mit csinál az erdő, v a gyár különböző pontjain (mint régen az ikonokon, ahol az illető különböző stációkban tűnt föl).