wanted: Bizottság

Bizottság plakát a Moszkva téren, 1983.

azt hiszem a Műcsarnok kiállításának Bizottság képe épp attól lett elnagyolt, ld.
http://kultura.hu/main.php?folderID=1174&ctag=articlelist&iid=1&articleID=316929
http://index.hu/kultur/2011/09/10/bevezetes_a_kettos_beszed_muveszetebe/
http://www.es.hu/melyi_jozsef;ha_megallna_a_gyaszmenet;2011-09-07.html
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=24526
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/3587/sirba-visztek-a-bizottsag-a-mucsarnokba-megy/
h nem az új hullám kontextusában próbálta meg elhelyezni a Bizottságot, hanem abba a rendszer identifikáló mitológiába, ami az elmúlt két évtizedben alakult ki a 80-as évekről a köztudatban

ha magát a kiállítást nézem, első ránézésre úgy tűnik rendben van, mert bár nincs ott minden, számos fontos mű, és dokumentum megjelenik
http://www.youtube.com/watch?v=lChu-wUPqYM
az számomra elvileg szimpatikus lenne, h ne terheljük meg a nézőt minden művel, és minden dokumentummal, hanem csak a legfontosabbakkal

első ránézésre az a névsor se rossz, amellyel a korabeli művészetet szeretnék bemutatni, s ezzel megteremteni a kontextust a Bizottság számára, csak épp a kiválasztott művek erre nem igazán alkalmasak
méghozzá azért nem, mert itt nem egyszerűen a korabeli új hullámos alkotóktól kellett volna jelzés szerűen 1-2 művet bemutatni, hanem - ha mégoly vázlatosan is - magát az új hullámot, tehát pl. azt, h az új hullám, ami egyszerre jelent meg a zenében (Bizottság, Balaton, Európa Kiadó, URH, Spenót, Trabant stb), a képzőművészetben (a Bizottság képzőművész tagjain, feLugossyn, ef Zámbón, Wahorn Andráson túl, Böröcz-Révész, Szirtes János, El Kazovszkij, Nyári István, Vető-Zuzu; a fotósok közül Flesch Bálint, Szilágyi Lenke, Fákó Árpád stb), a filmben (Bódy, Hámos, Xantus, Szirtes András, Gazsi Zoltán, Horváth Putyi, Antal Juszuf), az építészetben (Bachman-Rajk), a divatban (Király Tamás), az irodalomban (Fölöspéldány, R.M.Rilke Társaság, Örley kör), a képzőművészeten belül is egy annak minden műfajában megnyilvánuló jelenség volt: nem csak festészet, nem csak grafika, azaz nem csak táblakép, ahogy a Műcs. válogatása sugallja, és amit aztán úgy is visz tovább - onnantól kezdve hibásan -, h ezt követően a Bizottság képzőművész tagjaitól is végig táblaképeket mutat, mintha akciókat, installációkat, objekteket csak valamikor jóval a Bizottság korszak lezárása után, tkp. csak a legutóbbi időkben kezdtek volna el csinálni. Ezzel szemben itt pl. be lehetett volna mutatni fe Lugossy FINOM, v TALAJ felíratú tábláit, a hozzájuk tartozó, körbevágott sertés festményekkel, ahogy Vető-Zuzutól, Kazovszkijtól, Böröcz-Révésztől, Szirtestől és a többi művésztől is lehetett volna oan műveket választani, amelyek fontosak voltak a korabeli új hullám szempontjából, s ráadásul úgy, hogy azokkal megpróbálják felidézni az új hullám jellegzetes műfajait, műtípusait
akkor ezeket pl. már nem is kellett volna elkülöníteni külön termekben a Bizottság képzőművész tagjainak műveitől, hanem végig lehetett volna vinni, és korszakolni, h ez az egész honnan indult, hol volt a csúcspontja, melyek voltak legfontosabb művei, kiállításai, eseményei, és mikor, miként ért véget?

a kezdet, különösen, ha a Bizottságot állítjuk fókuszba, 1980 augusztusa (a Bizottság augusztus 23-án debütált a Fekete Bárányok koncerten)
más kérdés, h itt azért talán érdemes lett volna utalni Baksa-Soós-ra, Spions-ra
ha viszont 1980-tól indítunk, akkor fontos lett volna megemlíteni Hajas halálát (1980. július 27.), és az 1979 januárjától forgatni kezdett Bódy filmet, a Psyché-t

előbbit azért, mert Hajas halálának egyik következménye az ugyancsak új hullámos zenekar, a Trabant megalakulása, és abban az ugyancsak jelentős új hullámos képzőművész, Vető János részvétele, aki addig Hajas Tiborral dolgozott, és aki a Trabant tagjaként (annak egyik legfontosabb szövegírójaként), s Méhes Lóránt partnereként meg a Vető-Zuzu képzőművész páros társalkotója lesz: mindkét formáció meghatározó az új hullám szempontjából
http://www.ligetgaleria.c3.hu/119.html
http://www.inaplo.hu/or/199921/04_veto.html
sőt, Vető Hajas partnereként, és Hajassal párhuzamosan készített saját képeit nézve azt is mondhatnánk, az ő életművében itt fordul át egy korábbi korszak a par excellence új hullámos látásmódba

a változás elementáris, a korábbi komor, fekete-fehér fotók kiszínesednek, könnyeddé, viccesekké, felszabadultakká válnak. A változás nagyon látványos, bár én ezzel együtt se vagyok biztos benne, h Hajas utolsó korszakát (1978-tól, vagy esetleg már 1976-tól) nem kellene-e az új hullámhoz kapcsolnunk? Ehhez nyilván meg kellene néznünk a külföldi referenciákat, tisztázni a punk, és az uj hullám egymáshoz való viszonyát, ahol a Spions is illeszthető lenne e gondolatmenetbe. Az azonban kétségtelen, bárhova is soroljuk Hajas utsó alkotói korszakát, és a Spions működését, mindkettő meghatározó az új hullám szempontjából!

a Trabant megalakulásával párhuzamos történet a Balaton, az URH, a Kontroll Csoport létrejötte (1980 augusztus-szeptember), majd az Európa Kiadó
és képzőművész tagjai (is) vannak a Bp. Szerviz, az Art Deco, a Hús, a 2. Műsor együtteseknek is, h a Szirtes-Vető féle Hymnus-t, a Vető féle Apropófilmfotó Rajzfilmkocka zenekart ne is említsem, Bernáth Y Matuska Silver Band-jét, miközben Szkárosi együttese, a Konnektor is ide sorolható.
http://www.artpool.hu/muzik/magtraba.html

a Psychét meg azért, mert asszem az már ugyancsak új hullámos film, benne a látványtervező Bachman Gáborral, Hajas, és Erdély performanszaival stb,
s aztán hozzá kell tennünk mindehhez az ugyancsak Bódy által, 1980-ban indított videó-folyóiratot, az Infermentalt
http://www.infermental.de/
ennek 3. számában, 1983-ban már ott a Bizottság, s mellette Vető-Zuzu, Víg Miska, Erdély, Szirtes, Baksa-Soós, Xertox stb.

szemben az 1984-ben a Kossuth Klubban rögzített pódium beszélgetés bizonyos állításaival
http://www.artpool.hu/Al/al07/Ujhullam.html
sztem a new wave csupán látszólag tolta félre (tette zárójelbe) a 70-es évek progresszív mozgalmait, amikor visszanyúlt az 50-60-as évekhez, mert közben naon is tisztában volt a 70-es évek fejleményeivel
így mikor a new wave - de tkp. már a punk is - visszanyúl a zene területén az addigra mély megvetés tárgyát képező 2-3 perces slágerekhez, v a képzőművészeten belül a 70-es években ugyancsak megtagadott festészethez, akkor pont az a vicc benne, h azok szabályait újra és újra fölrúgja: dekonstrukció lesz belőle, s ráadásul pont az 50-60-as évek világlátásának, eszményeinek (ha tetszik jövőképének, ideáljainak), a modernitásba, a tudományos-technológiai, műszaki fejlődésbe, a háború után kialakult fogyasztói társadalom világmegváltó voltába vetett hit lebontása
a szocializmust azért nem írom, mert abban akkor sztem már senki se hitt (se abban, h reformálható, se abban, h nálunk egyáltalán szocializmus van, bár akkor még kevesen használták felénk azon fogalmakat, h államkapitalizmus, pártállami diktatúra, noha a politikai szamizdatokkal - s talán ez is új hullámos jelenség -, az is hamar megjelenik)

itt most érdemes pontosítanunk: a 60-70-es években Nyugaton sokan azt gondolták, h véget ért a festészet története, hisz már mindent megcsináltak, s minden megtörtént benne, ami egyáltalán lehetséges
ennek megfelelően, és az olyan új műfajok megjelenésével, mint a happening, az akció, az enviroment stb, ill. az olyan új irányzatok terjedésével, mint a fluxus, a koncept art, land art stb, amelyek igen erőteljesen ki szerették volna terjeszteni a művészetet a kiállítótermeken kívülre, v egyenesen nevetségesnek, idejétmúltnak, és felszámolandónak tartották a műtermi-, és a galériaművészetet, ezek mögött természetesen háttérbe szorult, és megvetés tárgyává vált a festészet, illetve a táblaképkészítés
Magyarországon, és a Szovjet Blokkban, ahol a második világháború után az un. szocialista realizmus ideológiáját állították szembe a nyugati absztrakt festészettel, ill. a modernizmus mindenféle korábbi, és korabeli irányzataival, melynek következtében ez utóbbiak nem kerülhettek bemutatásra a 60-as évek végéig, ill. 70-es évek közepéig (bár ez országonként is változó, h mikor, hol mit, mennyire tiltottak), a festészet eme leértékelődéséről még értelmiségi, és művész körökben is kevesen tudtak, és még kevesebben voltak, akik ennek tudatában dolgoztak: az ő pozíciójuk marginális és elszigetelt volt, műveik elvétve kerülhettek bemutatásra szélesebb nyilvánosság előtt
az új hullámmal azonban egy olyan ifjabb művésznemzedék jelent meg, melynek képviselői jórészt a neoavantgard alkotók tanítványai voltak (Vető Szentjóbyt, Baksa Soóst, Hajast tartotta mesterének, az Indigó csoportot Erdély Miklós hozta létre, s a csoport tagjait - köztük Szirtes Jánost, Böröcz-Révészt, Sugár Jánost - Erdély tanítványainak tekinthetjük), így az ő számukra világos volt - ami a szélesebb hazai közönség számára nem -, h mikor a festészet műfajához nyúlnak, akkor az már egy a festészet történetének lezáródása utáni festészet

viszont ezzel összefüggésben (is) naon érdekes, h az új hullám világképében miként jelenik meg a centrum-periféria kérdése?

vegyük csak az elnevezéseket: ha félretesszük az oan együttes neveket, mint az Illés, Bergendy, Tolcsvay, ahol a zenekarvezető neve lett a banda névadója,
azt látjuk, h a zenekarok neveinek túlnyomó többsége a 60-70-es években csupa oan szó, ami a magyarban is használatos, de éppúgy a legtöbb idegen-, ill. világnyelvekben is: Metró, Omega, Atlas, Syrius, Lokomotív GT, Piramis, Solaris, Gemini, Generál, Hobo, P. Mobil stb, amiben kben sztem elég szépen megjelenik a 60-as évek jövőképe, részben az űrhajózásra, ill. az utazásra, sebességre tett utalásokkal
az új hullám zenekarainak viszont tendenciózusan magyar nevük van - Vágtázó Halottkémek, Balaton, URH (Ultra Rövid Hullám, avagy Ultra Rock Hírügynökség) -, v oan helyi 'márkákra', helyi jelenségekre, fogalmakra utalnak, mint a Bizottság (Központi Bizottság), Trabant, Spenót, Európa Kiadó, Kontroll

nem mellesleg a centrum-periféria problematika során külön izgalmas kérdés a Bizottság öntudatosan nem pesti, szentendrei (pomázi) pozíciója

az új hullám képzőművészete visszanyúl a hagyományos műfajokhoz - festészet, grafika, szobrászat -, de mintha csak azért tenné ezt, h lerombolja ezek konvencióit, addig tabuként tisztelt törvényszerűségeit, így pl: h a festmény nem lehet felirat (ill. a táblaképen nem lehet szöveg), a táblaképnek négyszögletűnek kell lennie, a vásznat vakkeretre kell feszíteni, s nem lebeghet úgy, mint egy zászló (ld. Vető-Zuzu zászlóit!), a festménybe/re nem lehet rajzolni, nem lehet plasztikus, a festménybe nem lehet tárgyakat, pláne világító eszközöket - ledeket, neoncsövet - applikálni miközben ugyanez az assamblage-jelleg (feLaca, Bukta, Kazovszkij, Nyári), feliratozás, belefestés, belerajzolás, beleragasztás (képi idézetek, kisajátítás) megjelenik minden más, az új hullám által használt műfajban (grafika, fotó), de még az akció, és performansz műfajaiban is
h csak néhány emlékezetesebb képfeliratot idézzek, amelyek közül most a Műcsarnok Bizottság kiállításán talán egyedül csak Wahorn András, A miniszter Mercedese elhalad az 1124-es számú italbolt előtt című/feliratú munkája szerepel, ugyancsak Wahorn képfelirata volt, h
Rosszindulatú állatok nincsenek!
Kint sötét van, de bent a művész dolgozik
v Vető-Zuzu egyik képén:
Kommunizmust, de most rögtön!
Nyári István egyik 1984 körül készített nagy méretű, fekete festményén, óriási fekete, domború betűkkel pedig egyetlen szó:
DEPRESSZIÓ

nem mellesleg sztem közkeletű tévedés keverni az új hullámot az új festészettel, ami még akkor is mellélövés, ha Hegyi-Néray időnként megpróbálta integrálni a maga overground kiállításaiba az új hullámos alkotókat is

vszleg külön figyelmet érdemelt volna, miként újítja meg Wahorn András (Bizottság), Bp.Szabó Gyuri (Bp. Szervíz), Giorgio Soós György (Art Deco), Fákó Árpád (Hús) a plakát, a koncert-, és kiállításplakát műfaját: a Műcsarnok kiállításán ezzel összefüggésben is az a helyzet, h ugyan számos korabeli plakát látható, s nem csak Wahorn munkái, mégse jön le, mitől volt ez új, más, mint a korábbi korszakok plakátművészete?

v.szleg külön tanulmányt érdemelne, mennyiben mások az új hullámos zenekarok szövegei, mint az Illés (Bródy), ill. Cseh Tamás (Bereményi) daloké?
ha csak a Bizottság szövegeit veszem:
korrupt vagyok és hazudós, magyar anya szült engemet, megkeresem a kenyeremet; (ami már a Fekete Bárányok, debütáló koncerten is elhangzott, és persze sose került lemezre)
szükségállapot, kínos állapot, kínzó állapot (a lengyelországi szükségállapot, a Jaruzelszki féle katonai diktatúra bevezetésére - 1981. dec. 13. - utalva);
arcképrezsim (jól jár aki, így néz ki);
a békásmegyeri rabszolgatelepen lakom (a tévé be van kapcsolva, azt nézi minden rabszolga);
vagy a Trabanttól/Balatontól a
csehszlovák vagyok, de délen élek, ezt a környéket itt hagyom hamar (benne az Illés együttes Igen című számából vett zenei idézettel: ki mihez hű? mihez hűtlen? s egyáltalán a 80-as években miért nyúlnak vissza a 60-as évekhez? mit, és miért idéznek föl abból?)
ez mind oan felütés, ami azelőtt elképzelhetetlen lett volna

az új hullámról szólva külön is alá kell húznunk, h az új hullámos képzőművészek túlnyomó többsége több műfajban is dolgozott - zene, képzőművészet, film -, és a klasszikus, v hagyományos képzőművészeti műfajokkal párhuzamosan az oan új területeken is, mint az akció, a performansz, az installáció, v az egyedi készítésű művész könyv

további kérdés, miként tagolható a Bizottság pályafutása? Tagolható e egyáltalán az új hullám kontextusán kívül?
a Kalandra fel! 1983-ban jelenik meg, s ekkor kerül bemutatásra Bódy Gábor filmje A kutya éji dala (benne a Bizottsággal, VHK-val)
a Jégkrémbalett 1984-ben, az azonos című, a Bizottság tagjai által készített Bizottság filmmel (BBS)
1986-ban az Amor Guru egy holland, független lemezkiadónál (ez tkp. már csak egy válogatás a két magyar kiadású lemezről)
(Laca 82-ben, Öcsi 85-ben, András 88-ban 'öregszik ki' a Fiatal Képzőművészek Stúdiójából), miközben a banda nem 1985-ben oszlik föl - ahogy a Wikipédia állítja -, hanem 1986 nyarán adja utsó koncertjét

1986 nagyjából az új hullám vége (Bódy 85-ben, Erdély 86-ban hal meg, Böröcz 86-tól él New Yorkban)

végül, de nem utsó sorban a nagy kérdés: tekinthetjük-e az új hullámot paradigmaváltásnak az 50-60-70-es évek progresszív irányzataihoz képest?
jelentett-e változást az új hullám pl. a nőművészet szempontjából? Számos együttes dolgozott női énekesekkel (Bizottság, Trabant, Spenót, Kontroll Csoport). Méhes Marietta, Bárdos Deák Ági, Szabóné Kutkta Erzsébet, azaz Kokó neve pillanatokon belül fogalommá vált

a Tilos Rádió Alkotás útja című műsorában Szőnyei Tamással, Sugár Jánossal, és Byronnal szeptember 29-én beszélgettünk e témáról
az adás hananyagához klikk ide (a nyolcadik perctől kezdődik):
http://tilos.hu/archivum/playlist.php?files=2011/09/29/tilosradio-20110929-2100.mp3;2011/09/29/tilosradio-20110929-2130.mp3;.m3u

Bizottság koncertfelvételek letölthetők innen:
http://alter-malter.net1zen.com/?p=1666
http://alter-malter.net1zen.com/?p=1351
poszt Bizottság felvételek:
http://alter-malter.net1zen.com/?p=1452
http://alter-malter.net1zen.com/?p=1395
továbbá:
http://alter-malter.net1zen.com/?s=bizotts%C3%A1g